| San Marino | Története | Kultúra, Gasztronómia | Turisztikai látnivalók | Közlekedés | Gazdaság | Sport | Érdekességek | Galéria | Térkép |
Története
San Marino-t kilenc körzet (castelli) alkotja:
-San Marino (Citta di San Marino)
-Acquaviva
-Chiesanouva
-Serravalle
-Borgo Maggiore
-Fiorentino
-Domagnano
-Faetano
-Montegiardino
San Marino, az egyik legöregebb köztársaság a Föld kerekén, az egyetlen túlélője az olasz független államoknak, melyek a Nyugat Római Birodalom bukása után az 1861-es Olasz Királyság kikiáltása óta léteztek. Vatikán Város Állam a másik független enklávé Olaszországban.
A monda szerint Dalmáciából érkezett Szent Máriusz (Marino) kőfaragó alapította 301-ben (más forrás szerint Rab-szigetről). Kolostort alapított, hogy befogadhassa a Diocletianus császár által üldözött keresztényeket. Írásos dokumentum a városról és környékéről viszont csak 885-ből maradt fenn. Az 1241-ben alapított alkotmánya az egyik legrégebbi közé tartozik a világon.
A sivár és nehezen megközelíthető terepnek köszönhetően, San Marino ritkán zavarta meg külső támadás, általában elkerülték a középkori harcok. Egyszer csatlakozott a Ghibellines-ekhez IV. Ince Pápa tilalmának ellenére 1247-1249.
San Marino a Montefelto család, később Urbino hercege által védelmezve volt, majd 1441-ben a Malatesta család megprobálta kiterjeszteni a hatalmát ám ez meghiúsult. Ceasar Borgia hatalma is rövid ideig tartott 1503-1549-ig. San Marino 1549-ben független állam, amit III. Pál pápa meg is erősített.
A történelem során többször is próbálták az országot elfoglalni, ám a lakosok ezt többnyire megakadályozták. 1739-ben sikerült elfoglalnia Alberoni legátusnak, a pápa nevében, nem sokkal később a város lakói lázadásának hatására, a pápa ismét függetlenné nyilvánította (XII. Kelemen pápa, 1740).
1797-ben I. Napoleon felajánlotta, hogy kiterjeszti San Marino területét, de a lakosok ezt visszautasították, így ismét megtarthatta függetlenségét.
1849-ben Guiseppe Garibaldi, Olaszország felszabadítója, San Marino-ban lel menedéket az osztrákok elől. Nem sokkal azelőtt önként elmenekül, hogy az osztrákok elfognák őt.
San Marino és Olaszország 1862-ben államszerződést kötött egymással, melyben kijelentik San Marino függetlenségét, de pénzügyi önállóságát elvesztve, valutaunióvá válik. Az egyezményt 1939 márciusában megújították, melyet 1971 szeptemberében módosítottak San Marino javára.
A Mussolini vezette Olaszország ideje alatt, San Marino-ban fasiszta típusú kormány volt hatalmon. Ennek ellenére a Második Világháborúban semleges országként vett részt. 1944 június 26-án bekövetkezett rajtaütésszerű bombázás súlyos károkat okozott az országnak, különösen a vasútban, halálos áldozata azonban csak kis számban keletkezett.
A súlyos adóteher ellenére, mely az élelmiszer raktárkészletet nyomta a háború alatt, több 100 000 menekült nyert biztonságot ebben az országban.
Az 1945-ös választásokon a kommunisták és a baloldali szocialisták alakítottak koalíciót. 1957-ben kormányellenes vér nélküli forradalom következett, olasz segítséggel, a hatalmon lévő kormány ellen. A baloldaliak megadták magukat, néhányukat bebörtönözték. A jobboldali, főleg Keresztény Demokrata Párt, nyert a 1959-es választásokon és maradt 1973-ig a hatalmon a Szociál Demokratákkal koalícióban.
Az 1978-as választásokon kommunista, szocialista pártok jutottak be a parlamentbe, akik együtt vezették a törvényhozást, így lett San Marino az egyetlen nyugat európai ország kommunista vezetéssel. Ez a koalíció maradt egészen 1986-ig, amit egy kommunista-kereszténydemokrata egyesülés váltott le.
A történelem során az állam politikai rendszere megváltozott, a Népgyűlést felváltotta a Nagy Tanács. Az államnak két, félévente megválasztott, régenskapitánya van.
A monda szerint Dalmáciából érkezett Szent Máriusz (Marino) kőfaragó alapította 301-ben (más forrás szerint Rab-szigetről). Kolostort alapított, hogy befogadhassa a Diocletianus császár által üldözött keresztényeket. Írásos dokumentum a városról és környékéről viszont csak 885-ből maradt fenn. Az 1241-ben alapított alkotmánya az egyik legrégebbi közé tartozik a világon.
A sivár és nehezen megközelíthető terepnek köszönhetően, San Marino ritkán zavarta meg külső támadás, általában elkerülték a középkori harcok. Egyszer csatlakozott a Ghibellines-ekhez IV. Ince Pápa tilalmának ellenére 1247-1249.
San Marino a Montefelto család, később Urbino hercege által védelmezve volt, majd 1441-ben a Malatesta család megprobálta kiterjeszteni a hatalmát ám ez meghiúsult. Ceasar Borgia hatalma is rövid ideig tartott 1503-1549-ig. San Marino 1549-ben független állam, amit III. Pál pápa meg is erősített.
A történelem során többször is próbálták az országot elfoglalni, ám a lakosok ezt többnyire megakadályozták. 1739-ben sikerült elfoglalnia Alberoni legátusnak, a pápa nevében, nem sokkal később a város lakói lázadásának hatására, a pápa ismét függetlenné nyilvánította (XII. Kelemen pápa, 1740).
1797-ben I. Napoleon felajánlotta, hogy kiterjeszti San Marino területét, de a lakosok ezt visszautasították, így ismét megtarthatta függetlenségét.
1849-ben Guiseppe Garibaldi, Olaszország felszabadítója, San Marino-ban lel menedéket az osztrákok elől. Nem sokkal azelőtt önként elmenekül, hogy az osztrákok elfognák őt.
San Marino és Olaszország 1862-ben államszerződést kötött egymással, melyben kijelentik San Marino függetlenségét, de pénzügyi önállóságát elvesztve, valutaunióvá válik. Az egyezményt 1939 márciusában megújították, melyet 1971 szeptemberében módosítottak San Marino javára.
A Mussolini vezette Olaszország ideje alatt, San Marino-ban fasiszta típusú kormány volt hatalmon. Ennek ellenére a Második Világháborúban semleges országként vett részt. 1944 június 26-án bekövetkezett rajtaütésszerű bombázás súlyos károkat okozott az országnak, különösen a vasútban, halálos áldozata azonban csak kis számban keletkezett.
A súlyos adóteher ellenére, mely az élelmiszer raktárkészletet nyomta a háború alatt, több 100 000 menekült nyert biztonságot ebben az országban.
Az 1945-ös választásokon a kommunisták és a baloldali szocialisták alakítottak koalíciót. 1957-ben kormányellenes vér nélküli forradalom következett, olasz segítséggel, a hatalmon lévő kormány ellen. A baloldaliak megadták magukat, néhányukat bebörtönözték. A jobboldali, főleg Keresztény Demokrata Párt, nyert a 1959-es választásokon és maradt 1973-ig a hatalmon a Szociál Demokratákkal koalícióban.
Az 1978-as választásokon kommunista, szocialista pártok jutottak be a parlamentbe, akik együtt vezették a törvényhozást, így lett San Marino az egyetlen nyugat európai ország kommunista vezetéssel. Ez a koalíció maradt egészen 1986-ig, amit egy kommunista-kereszténydemokrata egyesülés váltott le.
A történelem során az állam politikai rendszere megváltozott, a Népgyűlést felváltotta a Nagy Tanács. Az államnak két, félévente megválasztott, régenskapitánya van.
San Marino-t kilenc körzet (castelli) alkotja:
-San Marino (Citta di San Marino)
-Acquaviva
-Chiesanouva
-Serravalle
-Borgo Maggiore
-Fiorentino
-Domagnano
-Faetano
-Montegiardino